Minden tevékenység terápiává alakítható. Minden.

 

Válogathatunk lencsét, készíthetünk montázst, mozoghatunk a térben, írhatunk haikut. A gyakorlatokba mindig valamilyen szándékkal megyünk bele. Ettől a szándéktól, elsősorban a magunk (és ez által a világ) felé való megnyílástól/ kezdeményezéstől válik terápiává. Hiszen a Világ bennünk van.

A folyamat a lényeges, hogy hogyan megyünk keresztül rajta, milyen érzésekkel vagyunk, mi a Mi megélésünk.

Gondoljunk egy nagyon egyszerű dologra: amikor elkezdünk dudorászni magunkban. Ez valamiért megnyugtat, ellazít bennünket. Saját hangunk gyógyít bennünket a legjobban.
Saját frekvenciánk, amit visszahallunk: így is lehet tükörbe nézni.

 

 

Lehet szó mozgásos gyakorlatról, valamilyen egyéni vagy közös alkotásról: papírral, festékkel, hanggal, szóval, sorokkal, mozdulattal.

Az alkotások, egyszeri pillanatnyi lenyomatok, lehet csupán egyetlen színnel kiszínezni egy lapot. Nem az a cél, hogy szép legyen, nem műalkotások ezek, hanem egyéni folyamatok során született lenyomatok a világodból, egy metszet az adott alkalommal feljövő világból, érzésekből.

Eszközeink mozgásterápia, zeneterápia, képzőművészeti terápia, biblio terápia